Az Öveges ének-zene közösség bizonyította, vannak pedagógiai lehetőségek az internetes közösségi oldalakban. Persze nem a barát/ismerős kereső oldalakra kell itt gondolni. Ezeket hagyjuk meg a diákoknak, kommunikáljanak, szórakozzanak kedvükre.
Az internet már a kezdetén egy szakmai közösségként indult (1969 ARPANET). Nem volt ez másképpen akkor sem amikor az Amerikai egyetemeket, majd középiskolákat kapcsolták hálózatba (1980-as évek).
A webkettő megjelenése előtt már létezett
Amerikában olyan internetes oldal, ahol régi iskolatársakat lehetett megkeresni. Az igazi fellendülést természetesen a web2.0 hozta el. Egyre másra indultak a közösségi oldalak (1995: Classmates.com, 1997: SixDegrees.com, 2003: MySpace.com, 2004: FaceBook.com). Van olyan ami már meg is szűnt, van ami unalmas életét éli, és vannak amelyek mindent megtesznek a felhasználók kegyeinek elnyerése érdekében. Léteznek meghívásos és szabadon regisztrálós, de végtelen számú meghívóval kecsegtető oldalak is. Fotó-, videó megosztás, üzenőfal, üzenet küldés, chat lehetőséget mindegyik kínál. Ezeken általában igen nagy számban vannak jelen felhasználók. (Magyarországon: 2002. WIW -> 2005 IWIW, 2006 MyVIP)
Másik csoportja a közösségi oldalaknak az, ahol érdeklődési terület, politika, hobbi, szakma, vagy más téma körül gyűlnek össze a felhasználók. Nevezzük tematikus közösségeknek ezeket. Itt egy-egy oldalon jóval kevesebb felhasználó van jelen. És ami leginkább megkülönbözteti az "általános közösségektől", hogy információ áramlás indul, gyakran a tudás felhalmozódása, koncentrálódása figyelhető meg. Ilyen közösségeket létre lehet hozni különböző szolgáltatóknál: ning.com, netwok.hu, stb..
Mi is a ning eszközeit használtuk első közösségünk létrehozásához. Tantárgyi közösséget építettünk. Az oldalon lehetett blogot vezetni, fórumozni, képet-, videót feltölteni, üzeneteket küldeni, chat-elni.
Az oldalt eleinte a tanórán is meglátogattuk (népszerűsítettem), és így a regisztráció szépen megindult. Az aktivitást a tantárgyi előmenetelben is értékeltem (motiváció). Blogbejegyzések születtek zenei stílusokról, fórumban zeneszerzők életéről írogattak. Videók készültek zeneszerzőkről, melyeket fel is töltöttek az oldalra diákjaim. Egy ének-zene tudástár kezdett kialakulni. Sajnos időközben a ning fizetőssé vált. Most saját oldal fejlesztésébe fogtunk, mint az korábbi bejegyzésemben is látható.
Felmerülhet a kérdés: milyen úton induljon a fejlesztés, van elég erőforrásunk?
Aki ingyenes szolgáltatót keres, könnyedén találhat. Sajnos a reklámok és az adathalászok előszeretettel teszik tönkre munkánkat. Előnye, hogy szakértelem nélkül egyszerűen létrehozható, egyszerűen felügyelhető. Mindegyik biztosít blogot, fórumot, üzenetküldést, testre szabható felhsználói profioldalt, stb.
Saját fejlesztés megvalósítható az intézmény szerverén egy CMS (tartalomkezelő) rendszer segítségével. Így védettebbé is tehetjük közösségünket. Az ilyen fejlesztéshez már informatikai jártasság/ismeret szükséges. Lehetővé válik a közösség, az intézmény intézmény igényeihez igazítható tartalom és kinézet kialakítása. A tartalomkezelő rendszerek tudása modulokkal, kiegészítőkkel, bővítményekkel továbbfejleszthető.A biztonság témakörébe beletartozik a felhasználók felkészítése az oldal használatára: biztonságos jelszavak készítése, meghívásos, vagy előre beregisztrált felhasználós rendszer, és szabályozni, hogyan és mit tölthetnek fel a használói.
Milyen közösséget építsünk? Tantárgyi-, osztály-, évfolyam-, intézményi szintűt? Erről néhány mondatban:
A tantárgyi jó a tanárnak, előnytelen a diákoknak. A tanári jelenlét jól megoldható, könnyen felügyelhető az oldalon folyó tevékenység. Gyorsan bővül a tudástár. Virtuális osztályokat lehet létrehozni. Nem igényel jelentős időt a tanártól. Hátránya az elszigeteltség a többi tárgytól és tanártól. A diákok számára a sok tantárgyi közösség hátrányos. Megosztja a figyelmüket és igen sok idejüket leköti.
Az osztályszintű előnyös a diákoknak. A mérleg nyelve az Ő oldalukra billen. A meglévő közösséget építi tovább a hálózaton. Egy oldalon folyik a munka és a kapcsolattartás, nem igényel sok időt tőlük. Itt már van kapcsolat a tantárgyak, és az osztályban tanító tanárok között. A tanároknak sok közösségben kellene jelen lenniük, ez nagyon időigényes. A diákok az intézmény más közösségétől elszigeteltek.
Ami egyformán nehéz mind két félnek: intézményi közösségi oldal. Az előző kettőhöz képest bonyolult felépítés megnehezíti a használatát. Viszonylag sok időt igényel a használata. De előnyöket ez ad legtöbbet. A felhalmozódó információhoz mindenki hozzáférhet. A kapcsolattartás intézményi szinten megvalósul. Erősíti az intézményhez tartozást. Tanári és diák portfóliók készíthetők.
A közösségi oldalak létrehozásával kihasználhatjuk a diákok internetezésre használt idejét. Informatikai kompetenciákat fejleszthetünk. Új pedagógiai módszereket vethetünk be, és kitágítjuk az iskola falait. Megvalósulhat a hálózatalapú tanulás.
A közösségi oldalak létrehozásával kihasználhatjuk a diákok internetezésre használt idejét. Informatikai kompetenciákat fejleszthetünk. Új pedagógiai módszereket vethetünk be, és kitágítjuk az iskola falait. Megvalósulhat a hálózatalapú tanulás.
A képen az e107 CMS rendszer adminisztrátori ablaka. Látható, hogy a rendszer a felhasználók igénye szerint bővíthető.
A napokban én is gondolkoztam ezen a témán, de az írásod csak még jobban megerősít abban, amire jutottam. Az Övegesbeli Moodle-ös munka során mindig azt az elszigeteltséget próbáltam valahogy feloldani, amiről írsz a tantárgyi környezetek kapcsán. Valami mást akartam, gondolkoztam, hogy mi lehet a megoldás, ami többet ad, de mégiscsak ragaszkodtam volna a Moodle-höz.
VálaszTörlésMost arra jutottam, hogy az e-portfólió erre a célra alkalmas, viszont elveszítem a jelenlét ellenőrzését és az on-line számonkéréseket. Ha konnektivistaként gondolkozom, akkor azt hiszem, hogy ezeket feláldozhatom a tudásmegosztás oltárán és lehet, hogy nem annyira nagy baj, hogy ezek nincsenek benne.
Ennél sokkal fontosabb, hogy látom a portfóliójából, hogy a diák mit épített be a tudásába, abból, amit át akartam adni, illetve tanárok egymás között meg tudjuk osztani a feladatlapjainkat, anyagainkat. Intézményi szinten gondolkodva ennek több előnye van, ráadásul nem minden tantárgy esetében lehet on-line számonkéréseket megvalósítani, mivel nincsenek számítógépek vagy terminálok minden teremben. (Ami mellékesen nem is annyira baj, viszont a tanár számára még szükség lenne gépre, kivetítőre, interaktív táblára.)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA Moodle-t egy kicsit a frontális óra netre történő kiterjesztésének érzem. Valahogyan a kettőt (Moodle, közösségi oldal) szorosan, egymásba kapcsolva, egymás mellett tudnám elképzelni. A Moodle-ban adunk tananyagot, számonkérünk, virtuális világban oktatunk. Egy jó közösségi oldalon pedig építjük az iskolát, nyomonkövetünk,kacsolatokat ápolunk, és teret adhatunk az önkifejezésnek, kerativitásnak. Ez pedig a nevelés virtuális helye lenne.
VálaszTörlésNem biztos, hogy kell az órán számítógép és kivetítő, már mint az oktatási portál és közösség kapcsán. Talán addig, amíg az érdeklődést felkeltjük a diákokban. Hiszen éppen az a lényeg, hogy a hely és az idő nincs korlátozva. A frontális órákon persze mindenki úgy és akkor használja, ahogy akarja ezeket az eszközöket.
A Moodle alapvetően konstruktivista, így arra épít, hogy a tanár teret ad a tanulónak, hogy ott sajátítsa el az ismeretanyagot. Nem tömi a tanár a tanuló fejét, hanem feladatot ad, kreativitásra, tevékenységre ösztönöz, motivál. Így a tanuló magának szerzi meg a tudást, de a környezet kialakításában a tanárnak nagy szerepe van. Lásd pl.: http://www.crescendo.hu/2008/11/2/az-integrativ-e-learning-fele-v2
VálaszTörlésIgen, igazad van, a Moodle-t kellene kiegészíteni közösségi funkciókkal és portfólió lehetőségekkel. Ebben az esetben a kurzus-szemléletet el kell vetni és valami hasonlót kialakítani, amit például a Maharával lehet megoldani.
Én a nevelést és az oktatást nem venném külön, hiszen a diákok többsége nem azért jön be az órámra, mert az az igénye, hogy neveljem, hanem azért, mert meg kellene, hogy tanítsak neki valamit. Ha ügyes vagyok, akkor tudok nevelni is rajta.
Múlt hét végén beszélgettünk a cserkészcsapat vezetőivel arról, hogy miként fejlődnek az egyén készségei, azok hogyan változnak az egyes generációk során. Régen autót vezetni nehéz volt megtanulni, manapság már természetes, hogy szinte mindenkinek van jogsija. Valahogyan velünk születik ez a készség, hogy idővel tovább tudjuk fejleszteni és tudjunk rá építeni. Ugyanígy van ez a tanulással is. Manapság már más igényei vannak a diákoknak, máshogy tanulnak, ezért gondolom, hogy helye lehet a digitális kütyüknek az órákon a tanár kezében. A kréta már nem elég, hogy motiváljunk. Az érdeklődést kell felkeltenünk bennük a tanulás, a tudomány iránt, de lehet, hogy nem csak a tanteremben kellene ezt megtenni, hanem kimenni, mint Csokonai is tette anno.
A frontális órákat meg el kellene felejteni és inkább a kooperatív formákra áttérni. Ehhez át kellene alakítani a tantermeket és lehetőséget biztosítani a közös munkára. Lásd Freinet pedagógiáját, de a jelek szerint az elmúlt 100 évben nem nagyon sikerült széles körben ezeket az elveket megvalósítani. A net lehetőséget ad erre?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉn azt várom a net-től, hogy megvalósuljon régi álmunk: (pl. K. K. Zsuzsával sokat beszélgettünk róla) amikor a tantárgyakat nem fényévekre eygmástól tanítjuk. Borzasztó, amikor én a XIX. századnál járok, a többiek meg irodalomból mondjuk a reneszánsznál, történelemből az ó-kornál, mindezt egy osztályban.
VálaszTörlésSajnos a pedagógiai reformok nem rajtunk múlnak. A virtuális világ teret biztosíthat a próbálkozásnak, változtatásoknak. (Amíg valaki fel nem fedezi, és ezt is jól leszabályozza, a pedagógiai reformok jegyében.)
A kooperatív forma nem minden esetben megvalósítható, "Nyersanyagra" is szükség van hozzá. A különböző modszerek alkalmazhatóságával kapcsolatosan én meglehetősen óvatos vagyok. Minden tanárnak rendelkeznie kellene az erre vonatkozó ismeretekkel, kompetenciákkal. Időt kellene biztosítani a számukra a felkészülésre, valahol, valahogyan ezt e munkát el is kellene ismerni,... és nem is folytatom tovább. Túlságosan sok dolog hiányzik. Megitélésem szerint szemléletmód váltás, és jó pár évtized kellene a megvalósításához.